Ma már sokan nem gondolnák, de a Szentbernáthegyik eredetileg rövid szőrű kutyák voltak, viszont a kolostor szerzetesei azt gondolták, hogy a hosszú szőrű jobban tűri majd a hideget, így egy újfundlandi vonalat vittek a vérvonalba és megjelentek a hosszú szőrű Szentbernáthegyi kutyák.
A hosszú szőrbe viszont beletapadt a hó, ami akadályozta, nehezítette a Szentbernáthegyi kutya mozgását, így hegyimentésre továbbra is előnyben részesítették a rövid szőrű változatot.
Azt viszont mindenki elismerte, hogy a Szentbernáthegyi kutyának jól áll a hosszú szőrű bunda, így hamar nagyon népszerű lett ez a változat is.
