A Szentbernáthegyi kutya

Bár valódi eredete tisztázatlan, igazi munkakutya és az ősi alpesi masztiff leszármazottja. Valaha régen, az állóképességének növeléséért újfundlandi vért vittek bele, míg kicsit később az Egyesült Államokban, szentbernáthegyi vért az újfoundladiba, hogy erősebb, robosztusabb testalkatú kutyákat tenyésszenek ki.

Európában Svájcból ismerjük, az alpesi Szent Bernát kolostorban (amely a Svájcot és Olaszországot összekötő Nagy Szent Bernát-hágón, 2469 méterrel a tengerszint felett található) évszázadokig használták vezető- és őrkutyaként.

A kolostort a savoyai Mentoni Bernát báró építtette, aki maga is szerzetes volt. Rendtársaival élelmet és menedéket nyújtottak a vándoroknak, kutyák segítségével felkutatták és megmentették az eltévedt utasokat. Az ilyen kutyák létezését 1695 óta dokumentálták is. Egy 1707-ben keletkezett dokumentum szerint társként és leginkább mentőkutyaként használták, aki segített megtalálni a hóban és ködben eltévedt utazókat.

A feladatra olyan kutyákat választottak ki, amelyek jól tűrték a hideget és a havat, erősek, hűségesek és értelmesek voltak. A kutyák párban jártak, hogy amíg az egyik kiássa és őrzi az áldozatot, addig a másik vissza tudott menni a kolostorba segítségért. A kolostor is, és a kutyafajta is Bernátról kapta a nevét. A bernáthegyi kutya mint a lavinák által betemetettek megmentője szerezte hírnevét. Bár kezdetben a szerzetesek, akik megerőltetőnek találták a hússütőnyárs forgatását, készítettek egy nyársforgató szerkezetet és a kutyákkal forgattatták azt, de nem ezzel váltak világhírűvé.

A képet a Világutazó készítette.

A szájhagyomány szerint a legbátrabb bernáthegyi kutyát Barrynek hívták. Az 1800-as évek elején élt és negyven ember életét mentette meg. A leghíresebb mentése egy kisfiúhoz kötődik, aki egy veszélyes, jeges sziklarészen tűnt el. Barrynek azonban sikerült megközelítenie és újraélesztenie a fiút, majd melegen tartania, míg a segítségre vártak. Azonban a segítség a jégfalon nem tudott áthatolni, így Barry engedte a kisfiúnak, hogy a hátára másszon és vele együtt óvatosan leereszkedett a hegyről. A kolostorban ma is 10-20 bernáthegyit tartanak mentőkutyaként a lavina alá került emberek megmentésére és a mai napig élő hagyomány szerint mindig van egy Barry nevű kutya. Mentőkutyás specialista barátaink tesztelték egyik kiskutyánkat, Dudut. A lány lefeküdt a földre és nem mozdult. Dudu odament hozzá és addig böködte az orrával, míg meg nem mozdult, majd mellette maradt. Mikor a lány felkelt, örültek egymásnak és ment tovább az élet, de Dudu jobban figyelt. A következő alkalommal már azonnal ott termett segíteni. Valahol van benne egy kis Barry, nem igaz?

https://www.barryland.ch/en weboldalonbepillantást nyerhettek ide. Bakancslistás, ugye?

A mítoszt, mely szerint egy brandys hordócska lóg a bernáthegyi kutyák nyakában, egy festőművész teremtette, Edwin Landseer, aki 1819-ben látogatta meg Svájcot. Talán egy brandyt gyártó cég reklámozásaként, így ábrázolta a bajbajutottakon segítő kutyát. A közönség imádta a képeket, így a hordó a fajta szimbóluma lett. Landseer, korának nagyon népszerű festője volt és az állatokat ábrázoló képei ma is látványos festmények. Akkoriban azt pletykálták róla, hogy egyszerre kétkézzel is tudott festeni, például egy ló fejét jobbra és ugyanakkor balra a másik kezével a farkát. Közismert volt róla, ha elkapta az ihlet, akkor rendkívül gyors tempóban alkotott.

Az FCI (nemzetközi kynológiai szervezet) besorolása szerint a II-es fajtacsoportba, a molosszerek szekciójába és ezen belül a hegyikutyák típusába tartozik. Ebben a rendszerben a Szentbernáthegyi fajta az FCI 61-es számot kapta.

1867-ben, Heinrich Schumacher from Holligen volt, aki először lejegyezte a fajta sajátosságait. 1884-ben kezdték regisztrálni a fajta egyedeit, a “SchweizerischesHundestammbuch” (SHSB) könyvben. Az első Szentbernáthegyi kutya a sorban,  St. Bernard “Leon” volt és még 28 regisztráció követte. 1884 március 15-én megalapították az első Szentbernáthegyi klubot Bázelben, Svájcban. A nemzetközi kynologiai kongresszus 1887. június 2-án hivatalosan is elfogadta a Szentbernáthegyi fajtát, nemzetközileg is elismert fajtasztenderd és tenyésztési szabályzati előírásokkal. Azóta a Szentbernáthegyi elismert svájci nemzeti kutyafajta.

A Szentbernáthegyi fajta kétféle lehet: rövidszőrű vagy hosszúszőrű. Érdekesség, hogy eredetileg rövidszőrű kutya volt, későbbi tenyésztési munka eredménye a ma olyan népszerű hosszúszőrű változat. Mindkettőre viszont egyaránt jellemző, hogy nagyméretű, erős, izmos megjelenésű, kiegyensúlyozott kutyák, jellemzően erőteljes, impozáns, kifejező fejjel, jól látható szemöldökkel és stoppal. (Stop! Tedd a kezed az orrnyergedre, egészen fel, ahol a homlokod és az orrod összetalálkozik. Ez a stop.) Természete alapvetően barátságos, ugyanakkor éber jellem.

A koponyája erős, széles, kissé lekerekített. Ha a kutya figyel, akkor a füleit kissé megemeli és a koponyával egyenes vonalat képez, miközben a fülek az arckoponyához simulnak. A homloka meredek egy barázda teszi kifejezőbbé a fejet. Homlokbőre a szemek fölött enyhe ráncokat képez. Amikor a kutya figyel, akkor ezek a ráncok kevésbé feltűnőek, máskor jól megfigyelhetőek.

Orra nagy és fekete, mélyen ülő szemei közepes nagyságúak és sötétbarnák. Az alsó szemhéjak nem záródnak tökéletesen, de a túl nyitott szem nem kívánatos. A fangja (ez a rész a stoptól az orráig tart) egyenletes szélességű, egyenes. A jól fejlett ajkak fekete pigmentáltak és ívesen hajolnak rá az alsó állkapocsra. Az alsó és felső állkapocs is erős és széles. Fülei közepesen nagyok, hajlékonyak és lekerekített háromszög alakúak. Általában lógatva, a fejére simulva hordja őket. Nyaka izmos és a mai sztenderd szerint kissé hosszú.

A bernáthegyi háta nem túl széles, és egészen a lágyékáig vízszintes, majd onnan enyhén lejteni kezd a far felé. A marja hangsúlyos. Farka hosszú, vaskos és erős. Általában lógatva tartja. A szépen ívelt mellkas a könyökig ér és nem eshet be alá. Hasa enyhén ívelt, felhúzott. Lejtős válla igen izmos. Mellső végtagjai egyenesek és erősek. A csánkja mérsékelten szögletes. Mancsai szélesek, az ujjak majdnem zártak.

A rövidszőrű kutyák szőre testhez simuló, kissé érdes tapintású, de nem durva. Kifejezetten dús aljszőrzet jellemzi. Ez szinte nem is látszik rajta elsőre, de amikor egy fürdés után szárításra kerül a sor, akkor megtapasztalható mennyi vizet képesmegtartani. A farkát szintén vastag szőrzet borítja.

A hosszúszőrű egyedek szőrzete közepesen hosszú, egyenes vagy hullámos, ám sohasem göndör és sűrű aljszőrzet jellemzi. A farok szőrzete dús, de nem lehet hullámos. A fej és a fülek szőre rövidebb és puhább. A mellső lábak viszonylag kevésbé szőrösek elől, hátrafelé viszont a hosszabb szőrszálak, mint a tollak ékesítik azt. Deréktájékon hosszabb és sűrűbb a szőr. Szőrzetének színe elsődlegesen fehér és vörös foltok díszítik. A vörös számtalan árnyalata elfogadott és népszerű, megengedett a fekete árnyékolás is. A kutya mellén, mancsán, orrán és homlokán fehér szőrzetnek kell lennie. Kötelező továbbá a fehér farokvég és erősen kívánatos a nyakon körbefutó fehér gallér, valamint a szimmetrikus maszk is. (Maszk! A fejének arcorri részén látható sötétebb rajzolatot a kutya maszkjának nevezik.)

Marmagasságuk a kanoknál 70-90 cm közötti, míg a szukák kicsit kisebbek 65-80 cm. A kutya marja a nyakának és a hátának a találkozási pontja.

Maximális magasság tulajdonképp nincs náluk és egészen addig elfogadott, míg a kutya megjelenése kiegyensúlyozott, mozgása harmonikus és egészséges. (Mégis egy bernáthegyiről beszélünk, nem zsiráfról)

A legfontosabb,hogy a kutya egészséges legyen.

Viselkedését tekintve intelligens, gyengéd és megbízható fajta. Hidegben érzi magát igazán jól. Nagy mérete miatt a tartása, étkeztetése biztos anyagi hátteret igényel. Ez az eb jó természetű, barátságos, kiegyensúlyozott. Kimondottan érzékeny a haragos szavakra és az otthonban uralkodó légkörre. Ha hangosabban szólunk, azonnal ott terem és ránk dől, ezzel adva egy kis nyugtató energiát, amivel csillapítja a fülét bántó zajt és nyugtatja a zajongót. Mai napság sokszor használják ezt a képességét különféle vészhelyzetek után, emberek megnyugtatására. Talán a leghíresebb páros Clarence és Donut, a greenfield-i rendőrkapitányság két szentbernáthegyi kutyája. Történeteik nyomonkövethetőek és mindig mosolyt fakasztóak.

 A családjával szemben odaadó, gyakran kimutatja szeretetét, és nem kedveli, ha valamiből kihagyják. Nem ugat sokat.Ha szükséges, megvédi gazdáját és annak otthonát, de nem ez az elsődleges feladata. A felnőtt példányok általában nyugodtak, de vannak mozgékonyabb példányok is, főként a rövid szőrű kutyák között. A bernáthegyi jól kijön a gyerekekkel és a többi kutyával egyaránt. Általában a háziállatok sem jelentenek gondot a számára. Más kutyákkal jól megfér, de azt nem tűri, hogy azok erőszakosan viselkedjenek vele. A becsületes szándékú idegenekkel szembeni magatartása a közöny és a barátságosság között változhat.

A bernáthegyi eléggé engedelmes, és ha következetes, egyértelmű módon nevelik, hamar meg tudja tanulni a parancsokat. Meglehetősen érzékeny a gazdája hanghordozására, a kemény hangvétel nem megfelelő módszer vele szemben. A hosszú foglalkozásokat rosszul tűri, ezért csak akkor szabad parancsokat adni neki, amikor ez valóban szükséges. Épp ezért szoktuk őket kicsit pihentetni a kiállításon és elzárni a forgatag elől, mikor a ringbe készülünk. Ébredés után kicsit átmozgatjuk őket és utána már futhatunk is a körben – örömmel.

Már kicsi korától kezdve arra kell szoktatni, hogy ne rángassa a pórázt, mert ha felnő, túl nagy és erős lesz egy embernek, ráadásul ekkor már ezt a szokást is nagyon nehezen vetkőzi le. Az összes többi masztiffhoz hasonlóan a bernáthegyire is igaz, hogy neveléséhez jól kell ismerni a kutyákat. Fejlődési időszakban ügyelni kell arra, hogy ne terheljék túl. A bernáthegyit szinte mindig családi kutyaként tartják. Érdemes lehet nyomkövetési képzésben részesíteni, mert kitűnő a szaglása, és ezt a munkátszereti is csinálni. Nagy álmunk megtalálni a lehetőséget, hogy kutyáink használni tudják képességeiket és tudásukat lelkileg, érzelmileg vagy testileg sérült emberek közérzetének javításához.

“Az emberek nevetni fognak az álmaidon, aztán meg utálni fognak, amikor megvalósítod őket” Arnold Schwarzenegger

Források:

FCI fajtastandard- http://www.fci.be/Nomenclature/Standards/061g02-en.pdf

Wikipédia – https://hu.wikipedia.org/wiki/Bern%C3%A1thegyi

SzentbernáthegyiBaráti Kör – https://www.facebook.com/Szent-Bern%C3%A1thegyi-Bar%C3%A1ti-K%C3%B6r-2041801192607482/