Először is, a mi kutyánk nem is koszos. Vagy, ha koszos is lenne, semmiképp sem büdös. Ha mégis büdös, akkor biztos csak a fülében termelődött némi cicaszösz. Vagy kutyamaszat. Vagy valami. De semmiképp sem hajnali hatkor, az első kiállítása előtt, Pécsett.
De azonnal csináljunk valamit!
Azonnal, érted? Így az udvarban sem mutatkozhat! Hát még a kanapén! Bár tulajdonképp, ha egy bernáthegyi azon elfekszik – az az övé. De akkor is! Most!
Kezdjünk fürdetni otthon!
- Betesszük a kutyát a zuhanyzóba.
- A kutya benn a zuhanyzóban, de az ajtótól, mi már nem férünk oda mosdatni.
- Betesszük a kutyát a kádba.
- A kutya, lendületet véve a biztonságos csúszásgátlós szőnyegen – kiugrik a kádból.
- Újra betesszük a kutyát és egyikőnk már startra készen tartja a zuhanyfejet.
- A kutya – immár némileg vizesen – kiugrik a kádból és a rajta lévő vizet porlasztja a fürdőszobában, majd a nyitva felejtett ajtón keresztül távozik.
- Nyugtázzuk, hogy több kezünk nincs – kutya sárosabb, mint volt – de legalább mi már zuhanyoztunk.
Bajban vagyunk. A kutya sáros, s nekünk hamarosan indulni kell, muszáj megoldást találni! Az internet csodákra képes! Bár a kutyánkat megfürdetni nem tudja, legalább ötletet ad. Felcsillan a reménysugár, meg vagyunk mentve! Automata kutyamosó. Namiaszösz. Kutyamosó.
Gyorsan kutyát szárítunk – extra kocsibelső mosásra nagyon nincs idő, még vár ránk a két fürdőszoba is – és invitáljuk az ebet, hogy szálljon be az autóba. Ügyes kutya – egy ugrással megoldja.
Hamar a kutyamosóba érkezünk – éjjel-nappal nyitva – s ugyan ki akar még szombat reggel kutyát fürdetni rajtunk kívül? Ennyi mázlink azért akad, üres a kutyamosoda – mi pedig bevesszük a helyiséget. Itt érkezési a sorrend és nem bejelentkezési. Előbbiben villámgyorsak vagyunk ma reggel, utóbbira már nem jutott idő úgysem.
(Persze közben hangosan emlegetjük Katát, aki hajnalban csuklásnak indul és kómásan a konyha felé veszi az irányt. Pohár vizzel a kezében alszik vissza, nem pacsirta típus…)
- Gyors fésülés – minek mossuk azt a szőrt, ami már most ki akar jönni?
- A kád ajtaját kinyitjuk.
- A kutya gyanakvóan néz.
- A kutya leül.
- Rájövünk, hogy ez mégis tudja az “ül” kunsztot, csak vezényszóra nem hajlandó megtenni.
- Örülünk. Okos kutya. Megdícsérjük.
- Kutya gyanakodik, de egy szárított nyúlfüllel becsaljuk a kádba.
- Kattan a zár.
- Kutya ül.
- Gyanús.
- Inkább kikötjük a karabínerrel. Oda van készítve.
- A táblán olvassuk a “használati utasítást”. Vegyél fel kötényt!
- Szép tappancsos, tetszik és felvesszük. Kettő is van belőle.
- Upsz. A fertőtlenítés.
- Kutya ki a kádból.
- Kutya boldog. Maga sem tudja miért, de körülnéz a boltban.
- Nézzük a gépet, feltöltjük a perceket. Egy perc 200 forint. Menjünk a nagyadagra!
- Vannak perceink, indulhat a gép, lezuhanyozzuk a medencét.
- STOP gomb! Kettő percre megáll. Hurrá! Kapjuk el a kutyát! Minden perc számít!
- Kutya a kádban, a nyuszifül csodaszer!
- Indulhat a program! A számlálón piroslik a visszaszámlálás.
- A gép adja a vizet és a sampont is. Vizes a kutyabunda.
- STOP! Dörzsöljük tetőtől talpig. A cuki pofája a legvégére marad.
- Öblítünk. Ömlik a hab.
- Kutya leül. Elege van. Ül a vízben, száradni kellene.
- STOP! Beindítjuk a vízkicsapót, ez szárítja meg a kutyabundát.
- Kutya áll – ezt a vezényszót nagyon tudja – virsli jár érte.
- Kifújjuk a vizet a kutya alól. Ő nem érti és megrázza magát. Mi hálásak vagyunk a kötényért.
- STOP! Megtöröljük a kutyát, kipróbáljuk a bekészített törülközőt (ez aztán az instant kutyawellness, ugye?).
- Fújjuk a kutyát, szárad a bunda. Már majdnem jó.
- STOP! Áttöröljük a pofáját és nyugtázzuk, hogy nagyon bánatosan tud nézni.
- Fújjuk még, aztán lejár a nagycsomag.
- Tanakodunk – fújnánk még. Száradjon csak meg.
- Újratöltjük a gépet, egy yorkira való pénzzel és indul a végső visszaszámlálás. Együtt dúdoljuk, de senki sem hallja kappan hangunkat a vízkicsapó zajától.
- Kiengedjük a kutyát és a mi megnyugtatásunkra még a nem létező vizet is kifújkáljuk a bundájából.
- Illatos a kutya.
- Most végre mi örülünk.
(Mert nálunk ez egy alapprogram. Rutin az őrülettel, s bár bolhairtással és kondicionálással is élhettünk volna, de most nem tettük. Azt a Kata megoldja.)
S az eredmény? Tökéletes!
S mit nyertünk a serlegek mellé a karcagi MMKE klubkiállításon? Kutyasampont balzsammal! S mi csak mosolygunk…
Kata pedig lájkolja a képünket és már érti miért ébredt egy pohárral.