Mindenekelőtt jó tisztázni, miért fontos nekünk itt lenni, itthon lenni és nyerni Budapesten, a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületeinek Szövetsége, alias MEOESZ, központi rendezvényén.
Ahhoz, hogy Aramis felnőtt, magyar Champion lehessen, és büszkén viselhesse neve előtt a HCH címet, mint a doktorok a dr-t, négy CAC cím kell, s ebből egyet központi kiállításon kell megszereznie. Azt egy kicsit most tegyük félre, hogy az első és az utolsó CAC cím közt egy év és egy napnak kell eltelnie, illetve azt a lehetőséget is, hogy bizonyos kiállítások összes napján eredményes kutyák azonnal Champion címet kapnak.
Szóval négy kell, és ebből egy központi rendezvényen, mint a Budapest Grand Prix.
A rendezvénynek hagyományosan a Hungexpo ad helyet. Már pénteken olvastam, hogy a fapados parkolás megint 2500 Ft lesz, egy saslik, ha megéhezel ugyanennyi, s míg 4 kávé 2300, addig négy vizet akár kétezerért is meg lehet venni. Talán a parkolás az, ami mindenkit kicsit kiakaszt időről időre, mert igazi tereprally bejutni a helyszínre. Földút, itt-ott murvával megszórva és gödrökkel tarkítva. Hálás voltam az égieknek , hogy most legalább nem esett és nem kellett a fehérlábú, tiszta kutyákat átvonszolni a sártengeren , ami a bejárat előtt és után is rendszerint vár minket.
Szóval pénteken fürdés várt a szépségekre – köszi Kata – és szép, illatos bundával vártuk a másnapot.
Kata posztja a Bully Kutyakozmetika Facebook oldalán, mindig nagy örömmel fogad minket és veszi kezelésbe a bundásokat.
Reggel korán keltünk, kicsit kiigazítottam a kutyák frizuráját, még gyorsan rápillantottam a szombati bírónő adatlapjára is. Juhász Istvánné, Anikó, az FCI II-es és V-ös fajtacsoportjának hivatalos bírója. Persze megnéztem a FB-oldalát is, és láttam, hogy szíve-szerelme kutyája a Bernipásztor, éppúgy, mint Apukámnak, és ezt valami égi pozitív jelnek vettem.
Izgultunk, siettünk, hiszen a bírónő velünk kezdte a napi munkát.
Gyorsan felvettük a startszámot, a katalógust és fellapoztuk itt van-e mindenki. Nem volt nagy meglepetés.
Így néz ki a katalógusban, a nevezett kutyák sokasága. Ez egy könyv alakú, kicsit napló, kicsit informatív, kicsit segítő kiadvány. Sokszor gondolom, hogy a mai világban egy applikáció már jobb lenne, és elérhetővé tenném a látogatóknak is. Minden bizonnyal jobban élveznék, ha kikereshetnék a kutyák , néha vicces, néha túl komoly, törzskönyvi neveit és ugyanakkor közvetlenül kereshetnék a tenyésztőt, ha egy kutya megtetszik nekik. Én mindig a külföldi kutyák tulajdonosait, tenyésztőit keresem meg a katalógusban, majd a közösségi oldalakon is…
Kezünkben a katalógussal tettem fel István zakójára a startszámot és adtam puszit Aramis okos, nagy fejére.
Aramis áll a ringben, a bírónő hosszasan ecsetelte az amerikai típusú Szentbernáthegyi jellegzetességeit.
Aramis fut a ringben, a bírálat alatt.
Bár sosem szokták a kutyát „figyeltetni”, azaz valamivel felhívni a figyelmét, hogy szépen tartsa tűzött füleit, a bírónő megpróbálta, de Aramis elfáradt. Hosszú ideig tartott a bírálat – Vinnai Andrásnak mutatta be Aramist a bírónő, így a kutyát már semmivel se lehetett lázba hozni. Esetleg egy tüzelő szukával. Aramis fiatal kan és egyszerűen másfélszeresére nő a mellkasa és még hatalmasabb a feje, ha egy csinos, épp tüzelő szukát lát. Egészséges, mosolygunk mindig ezen és erősen visszatartjuk, így a szerelem – és a nem kívánt kölykök – nem teljesedik be.
Aramis szombaton, Juhász Istvánné bírálatának köszönhetően, kitűnő minősítést és CAC címet szerzett. A CACIB címet a másik kan nyerte el, Aramis pedig megszerezte élete első resCACIB címét.
Hédike egyszerűen élt a ringben. Mintha mosolyogva szaladt volna a bírónőhöz.
Hédi a bírálat alatt, igazán szépen áll és türelmesen várja, hogy a bírónő közelebbről is megnézze.
Hédi dallamosan fut, a bírónő mind szemből, mind hátulról alaposan szemügyre veszi a mozgását.
Hédike a kitűnő minősítés mellé megszerezte a tizenegyedik HPJ, azaz Hungária Príma Junior és Best Junior címeket. Így hozott egy dupla 11-est, majdnem 11 hónaposan, csak a focivébé és kedvelői tiszteletére.
Mint a legszebb junior, természetesen most is indult a fajtagyőztes címért, de ezúttal Nini Beck növendék osztályos szukája nyert és a nyílt osztályos kan lett a legszebb ellenkező nemű kutya.
A képen balra áll Bosco, középen Hédi és jobbra Amida. Hédi a legfiatalabb hármuk közül, 11 hónapos lesz 29-én.
A legjobb pillanat az egész kiállításon, mikor váratlanul, szívemnek kedves, rég nem látott barátnőm, megjelent a családjával együtt. Potyogtak a könnyeim a boldogságtól, Aramis cukiskodott, a kölkök majomkodtak, s én nagyon boldog voltam.
Tulajdonképp vidáman mentünk haza, amiért jöttünk, Aramis központi kiállítási CAC címe, azt megnyertük és elengedtük a Best in Show részvételt. Alig két órával később már a fazékban főtt az ebéd, kutyáink pedig boldogan vették birtokba a teraszt egy jó kis délutáni pihenésre.
Hédi, Kenny valami kifacsart pózban, hátul Aramis.
Hédike szuszmorog
Aramis hangosan horkolt, és arra sem ébredt fel, hogy mellé feküdtem és megpuszilgattam a nóziját.
Vasárnap új nap, új esély
Új reményekkel indultunk a napnak. Aramis szombaton az egyik – általunk vágyott Champion címhez – begyűjtötte a központi kiállítási CAC-ot, de a Show Champion címhez kell még egy ugyanilyen CAC.
A bírónő ezúttal dr. Balogh Katalin, aki az FCI II-es fajtacsoport speciál bírója. A kedvelt fajtája az Újfoundlandi , így bíztunk benne, hogy a mi Szentbernáthegyi kutyáink is tetszeni fognak neki.
Mesélhetnénk arról, milyen kicsit késve, de még bőven időben megérkezni, mennyire szeretünk együtt viccelődve várakozni, hogyan bíztattuk egymást és drukkoltunk fundinak és landseernek, s ők milyen feszült figyelemmel drukkoltak nekünk. Mesélhetnénk, de ezer szó is kevés lenne.
Újra meg kell néznem a bírálati lapokat és akkor is nehezen hiszem el, amit látok.
Bosco és Aramis a ringben, a bírálat alatt.
Aramis várakozik türelmesen.
Balról Bosco, jobbról Aramis várja az összevetést. Bosco nyerte az osztályt, Aramis a kitűnő minősítés mellett a resCAC címet szerezte meg. Ez sajnos kevés a Show Champion címhez.
A junior szukák versenye, balról Rebeka várakozik a bírálatra, jobbról Hédike. A bírónőnek Rebeka tetszett, Hédi kitűnő minősítést kapott, cím nélkül.
Hédi a bírálat alatt.
Balról Rebeka, épp indulóban, jobbról Hédi, még mindig vár.
A bírálat annyira meglepő volt, hogy fel sem fogtuk és István vitte vissza Hédit a fajtagyőztes címért, mikor a ringtitkár szólt, hogy Hédi kitűnő minősítést kapott, de cím nélkül, így nem versenyezhet ma tovább.
A feszültség nálam röhögésben jött ki. Átvettem a szinte üres bírálati lapot és a ring kijáratánál sikítottam egyet, mint aki mindent megnyert, és ugrottam is hozzá a levegőbe.
Aztán csak néztem a képeket és most sem értem. Nekem mindig a legszebbek maradnak.
Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy Aramist dr. Jakkel Tamás, aki a küllembírói tanács elnöke, kiküldte a Crufts-ra, mint fajtagyőztes kant a fiatal osztályból, és ott cseppet sem volt okunk búslakodni.
Aztán eszembe jut az a sok bírálat, ahol Hédi volt a legszebb, a pillanat, mikor Orcsik István, akiről ez a világ elismerten tudja, hogy ért a fajtához, azt mondja a férjemnek, hogy rég nem látott ilyen szép szukát és átadja a fajtagyőztes rozettát.
Szeretjük a kutyáinkat. Ez biztosan nem változik. A bírálat? Ez is egy vélemény. Külön mappát nyitok neki. S többet sosem szedem elő.
Írta: Hernádi Bernadett