Izgalmas helyszínnek ígérkezett a múzeumfalu Nyíregyházán. Ugyan nem volt annyi kutya, mint egy szilvásváradi CACIB kiállításon, mégis izgalommal vártuk a mai napot. Kinyomtattam a visszaigazolást, de se katalógusjegyet, se „klasszikus” kutyára szóló, startszámmal jelölt lapot nem kaptunk, amivel a ringben kell jelentkezni a bemutatás előtt a ringtitkárnál, így aztán feszülten pakoltam be a kutyák törzskönyvét is, hogy igazoljam, ha kell, a tulajdonjogomat.
Reggel a Facebook-on láttam kik jönnek. Hercegh Gabi, a Prince of Dreams kennelből hozta Rozikát, a fiatal szukát és Beethoven-t a kölyökkor végefelé járó kant, Nagy Gergő pedig szintén hosszúszőrű Szentbernáthegyi kanjával indult útnak.
Mi Aramisszal, Hédivel indultunk versenyezni. A törpék is velünk voltak, hogy a közönséghez még közelebb vigyék a fajtát, a Szentbernáthegyik és a kutyák szeretetét.
Aramis növendék kan, Hédi fiatal szuka osztályban indult.
A bíró ezúttal Szabó Sándor volt. Na őt tényleg meg kell nézni. Mármint közönség szemmel. Tulajdonképp bírom az exhibicionizmusát, ahogy kiereszti a hangját és szórakoztatja a közönséget. Mindenki hall mindent, magyaráz, bemutatja a kutyát, részletesen előadja mit vizsgál. A ring körül pedig egyre több látogató, akik drukkolnak kedvencüknek, bólogatva nyugtázzák Sándor bírálatát és biztatóan tapsolnak minden újabb kör futásnál.
A bíró úr mindenkit a helyére irányított, a két kölyök kan előre – lassan már fiatal osztályosok lesznek, majd Aramis zárta a kanok sorát. Ezután jött Rozika és Hédike a sor végén.
Mosolyogtunk, tapsra futottunk, a közönség drukkolt, mi pedig beálltunk. Sándor osztályonként bírált. A kölykök hamar végeztek, nekem legalábbis így tűnt. Aramis következett, szépen mutatta magát és annyi szépet mondott róla Sándor, hogy csak úgy fürödtünk a dícséretben, majd félreállította a ring árnyékos részére. Aramis hálásan hűsölt a futás után.
Közben jöttek a fiatal szukák. A bíró mindkét versenyzőt alaposan megnézte. Mindketten kitűnő minősítést kaptak, Hédi az első, Rozika a második helyezésnek örülhetett. Hédi megkapta a legszebb fiatal szukának járó Hungária Príma Junior címet és a legszebb (nemtől független ) fiatal, a Best Junior címet is.
Ketten maradtunk a fajtagyőztes címért, Aramis, aki kitűnő 1 minősítést és CAC címet kapott, és Hédike, a legszebb junior. Sándor kifejezetten sok időt szánt minden kutyára, így a fajtagyőztes címért már nem futottunk. Beállítottuk egymás mellé Aramist és Hédit. A bíró még egyszer megnézte őket, majd Aramisnak adta az arany zsinórt, azaz a BOB – fajtagyőztes címet, Hédinek pedig a BOS – a legszebb ellenkező nemű kutya díját, az arany-kék zsinórt. A ring-show-ért pedig köszönetet kellett volna mondanom Sándornak, de nem volt rá alkalom. Egyszer úgyis elmondom neki, milyen jót tesz ezzel a műsorral a közönségnek és a kiállítások világának, hogyan hozza közelebb az egész show-t a látogatókhoz és emeli piedesztálra a bírált fajtákat. Ma mi voltunk a szerencsések, hogy résztvevői lehettünk az előadásnak.
Ahogy vártuk a Best in Show-t, kicsit sétáltunk a kiállításon és beneveztük Aramist Hédivel kutyapárban. Ezt a versenyszámot Miskolcon kezdtük, ez volt a második alkalom. Igazán népes társaság jött össze – nehéz dolga volt a bírónak, Török Tamásnak. Végül a fehér samoyédek nyertek, de mi sem szomorkodtunk. Gyorsan pörgött a Show, kifejezetten sok látogató maradt itt a programra és nézte a szebbnél szebb győztes kutyákat.
Boldog voltam. Voltam? Vagyok! Vagyok? Vagyunk!
Mindkét nagy kutyánk a Best in show-ban, együtt és külön-külön is. Kell ennél több vasárnapra? Ugyan! De azért meg kell hagyni, a BIS serlegek igazán szépek. Talán majd egyszer. A népes-népszerű FCI II-es fajtacsoportjából ez igazán nagy kihívás. Mi viszont rajongunk a kihívásokért. S mindent megteszünk a sikerért. Felkészítjük és bemutatjuk szépségeinket. Együtt. S nekem ez a kulcs – az életünk.
Írta: Hernádi Bernadett