Nagyon vártuk! Végre egy strand, jó idő és oly’ közel Budapesthez, hogy szinte hazai terep. Barátokkal beszéltünk meg találkozókat és izgatottan vártuk a kiállítás kezdetét. Előző este szépen felkészítettem a bundásokat, csillogott a fehér, kontrasztos a vörös és sötétbarna foltok. Szépek.
Éjjel hatalmas vihar csapott le. Többször kicsapta az ablakokat és a redőnyt is lejjebb engedtük. Nagykutyáink békésen szunyókáltak a teraszon, a mennydörgés ellenére – a kitűnő idegrendszerüknek köszönhetően – világbéke hangulatban
Reggel korán keltem, fel – s alá rohangásztam a lakásban, készülődtem és készítettem a szendvicseket – közben egy pillantás a kutyákra – szépek. Újabb kör – oltási könyv, útlevél, nevezések – pillantás a kutyákra – Hédi!
A csajok – ketten – imádják a vizet, az esőt és a sarat. Mintha mindketten ébredés után esőtáncot roptak volna és mindezek után iszapbirkóztak volna a kertben.
A döbbenettől nem jutottam szóhoz, kétségbeesetten próbáltam menteni a helyzetet a szárítógéppel és elviselni a letörölhetelen vigyort Hédi és Léna képéről.
Hédi a kiállítás megnyitója előtt két órával. Az én könnyeim nem látszanak.
Mindent megtettem, hogy javítsak a helyzeten, kicsit kisütött a nap és reménykedtem, hogy tudunk áramot szerezni, így félkész kutyával nem sokkal később már az autóban ültünk.
A napsütés elillant, mi megérkeztünk és azonnal cseperegni kezdett az eső. Gyorsan visszaszaladt Istike az autóhoz és hamarosan már a sátorral együtt baktatott vissza hozzánk.
Szerencsére ezt pillanatok alatt fel lehet dobni, Aramis utálja az esőt, így azonnal bemenekült alá és szépen elhelyezkedett kényelmesen. Hédit és Lénát is betessékeltük, mikor igazán megeredt az eső, majd hamarosan villámlással és dörgéssel viharba fordult.
Csak néztem a pattogó vízcseppeket a szomszédok rögtönzött bungalóin és azon morfondíroztam, hogy tudjuk majd teljes szépségükben megmutatni őket – ha egy perc alatt lesz mindegyik „ázott kutya”… de legalább illatos ázott kutyák.
Haladt a bírálat, vonult a vihar és szakadó esőben kerültünk sorra. Futott Aramis, mint egy igazi úr – osztályát nyerte, kitűnő 1, CAC – majd jött Hédike.
Kicsi Csillagom, Hédikém úgy örült az esőnek, hogy fenekét jobbra-balra riszálva táncolt be a ringbe. Én csak mosolyogtam – fiatal még, kitört belőle a kamaszos bolondozás. Hédi esőtáncot lejtett és miközben a fogát mutatta élénken csóválta farkát. Ma mindennek örült. Az újabb kör futásnak, egyszerűen a körben mozgásnak. Hédike kitűnő 1 minősítést kapott és Hungária Príma Junior címet.
Az utolsó osztálybírálat után mindkettővel (hiszen osztályukat nyerték) tértünk vissza a fajtagyőztes címért versenyezni. A bíró, Harsányi Péter, Hédikének adta a Best Junior (legszebb fiatal) címet, míg Aramis, akinek a leginkább típusos Szentbernáthegyi feje van, kapta meg a fajtagyőztes (BOB HFGY) címet, azaz ma ő volt a legszebb Szentbernáthegyi kutya.
Esőben vártuk türelmesen a bírálati lapokat és kártyákat, no meg a címekkel járó igazán impozáns rozettákat.
Leíró bírálatot kaptunk a kutyákról. Aramis erős, izmos testalkatát, impozáns fejét, stopját, kitűnő szőrzetét emelte ki a bíró, Hédinek a kitűnő csontozatát, testalkatát, arányait, fejét és szép szemeit, nyakát, mindenét. Utóbbi táncos mozgásáról nem sok szó esett, de a bírálat után kért minket, hogy gyakoroljuk vele a ringdresszúrát, mert bizony ő nagyon ígéretes szuka. Az. De ma esett az eső és a kisasszony táncolt. Épp csak nem énekelt. De majdnem!
Vártuk az eső végét, nehezen csillapodott. Mikor úgy tűnt talán, készítettünk pár fotót.
Aramis és Hédi a Velencei-tó partján.
Léna gyakorol. Hamarosan ő is ringbe száll.
Délutánra oszlott a felhőzet, kisütött a nap, viszont kutyák és gyerek is egyformán elfáradtak, így hazaindultunk. Miből tudom, hogy Aramis és Hédi elfáradtak? Ahogy nyílt a kocsiajtó – kérés nélkül ugrottak be a helyükre.
Hazáig aludtak és a ház előtt, mikor újra nyílt az ajtó és a kapu is, egyiket sem kellett befelé húzni, futottak befelé pihenni az árnyékos teraszon.
Megszárítottam a bundájukat, s most itt a lábamnál várják a vacsorát.
Upsz! Kimondtam hangosan! Vacsora! Itt az idő!
… majd utána posztolunk 🙂
Írta: Hernádi Bernadett