Az idei évad utolsó versenye Magyarországon – az évadzáró CACIB – a President Cup Budapesten.

Ryan szépen állt, és próbáltam arra is koncentrálni, hogy emelje a fejét futás közben. S ő bizony futott. Dallamosan, szépen, ahogy szokott. A ring kicsi volt, így hosszú lépteivel három lépésből megvolt az oda-vissza is.
Idén a bírónk egy egészen más fajtát tenyésztő bíró volt.
Nos… neki nem tetszett Ryan és kaptunk egy kitűnő minősítést – cím nélkül.
Az arcom a képen beszédes. Egy szót sem szóltam, mert a ringben nem szólunk vissza, csak elfogadjuk a bírálatot, majd miközben magamban mantráztam, hogy Ryan szépséges és most fogjam be a szám, megfogtam a bírálati lapot, a kék kártyával együtt, egy mozdulattal gombócot formáltam belőle és tökéletes hajítással dobtam ki a ringből. Ennyi.
Igazából senki sem jutott szóhoz. Ellenfelünknek szintén elmondta, hogy túl bőrös a feje, de a fajtagyőztes címet (a CAC és CACIB címekkel együtt), ezen a központi kiállításon kiadta neki. Ezzel tulajdonképp Grand Championt csinált a félmaszkos kutyából.
Nem, nem vagyunk irigyek és ez nem az irigység hangja. Viszont a látvány önmagáért beszélt.
Miután az utolsó kutyát is lebírálta a bíró, odamentünk hozzá és kértük, pontosabban István kérte (meglepően nyugodt és bársonyos hangon), mert én megszólalni se tudtam, hogy adjon egy leíró bírálatot szóban.
A beszélgetés így kezdődött:
Nézze, én nem értek a fajtához…
És itt aztán becsukódtak a füleim. Mi?! Most akkor befizettünk egy kiállításra, ahol a bíró, saját bevallása szerint, nem ért a fajtához. Majd nem sokkal később közölte, hogy ez egy szubjektív vélemény. Hát jó. A vélemény meg tudjuk milyen. Mint egy popsi. Mindenkinek van, de nem biztos, hogy érdekel a másé. Pláne nem, ha nem ért a fajtához…
S mi volt ma a jó? Az a sok szeretet, amit Ryan adott a látogatóknak és a sok simogatás, amit kapott ❤️ Mert a kutyáélet viszont így szép ❤️🤗🐾