Ma egy különleges kiállításon szerepelt Ryan. A december eleji Nyitra mindig izgalmas, most viszont számunkra a bíró miatt volt érdekes, aki elismert Szentbernáthegyi tenyésztő.
Érdekelt minket a bírálat – eredménytől függetlenül.
Érdekelt, mert elismert tenyésztő.
Érdekelt, mert Bernáthegyi klub elnöke.
Érdekelt, mert a jövő évi WUSB (Szentbernáthegyi világtalálkozó) egyik bírója.
Nos… Ryan tetszett neki. Tetszett a csontozata (igazán látványosak a masszív, erőteljes lábai, nem lehet nem észrevenni) és a testalkata (csupa izom). Viszont szerinte túl nagy a feje, ráncolja a homlokát (ha figyel és jelzem az enyém is azonnal ráncolódott) és túl nagyok az ajkai.
Így aztán kaptunk egy EXC1 és egy osztálygyőztes CAC címet, viszont a CACIB-ot és a BOB-ot, a fajtagyőztes címet ellenfelünk kapta.
S a csavar itt jön. Rajtunk kívül, a kutyák többsége, vagy a bírónk saját tenyésztésű kutyája vagy legalább apai ágon a bíró saját kutyája volt, köztük ellenfelünk, a mai CACIB fajtagyőztes kutya. Patthelyzet. Valahol sajnálom, mert kellemetlen helyzetbe került. Ha jobban tetszik neki Ryan – akkor mit mond a saját tenyésztésére?!
Nem illik. Nem illik a tenyésztő kutyáját saját magához nevezni. Ugyanis itt nincs jó döntés. S mi a legfurcsább ?! A holnapi katalógusban, a mai kutyák közül már csak Ryan és még egy kutya szerepel…
