Az idei év utolsó versenyén vettünk részt.
Be kell látnom, hogy a bírónak tulajdonképp igaza volt. Ryan feje hatalmas. Ha az enyémet mellé teszem – nyer. Túl erős a csontja és túl erős az eleje (Mi van? Egy bernáthegyinek? Hát nem agár ez… bocsi a légies agaraktól is) Szerencsére. Kifejezetten erős, vastag csontozatú és erős az eleje. Növekszik a növendék, de még korántsem kész. Izmosodik, de három évesen teljesedik majd ki igazán. Eredményei alapján már bőven győztes osztályban indíthatnák – hat ország junior és két ország győztese a felnőttek közt. Nyert idén Bernáthegyi speciál kiállítást és lett második is – idősebb kutyák mögött. A bírónk szerint túl egyenes a háta. OMG. Ó Édes Istenem! Hát ez a cél!
Szóval igaza volt. Még abban is, hogy épp nem nőtt bele a feje a bőrébe és szép, hangsúlyosak az ajkai. Kan. Impozáns fejjel. Túl sok a feje? Nyúlt az arcom – nem sárkány ez. Egy feje van.
Igaza volt. S az eredmény? VG1. Very Good 1. helyezett.
Fogtam a bírálati lapot és bámultam ki a fejemből. Még összegyűrni sem sikerült, csak zsongott a fejemben a túl egyenes hát (“hát basszuskulcs az az egészséges) és a nagy feje. Okos, szép, nagy feje.
De ugye szépen futottunk, szépen álltunk?
Néztem kérdőn Istvánra, aki csak elvette tőlem a lapot.
Tudod mit kell csinálni most…
… és már gyűrte is össze, felejtsük el gyorsan.
Ragaszkodtam a fényképezkedéshez – pláne ha már ilyen gyorsan végeztünk. Háromnegyed órát álltunk sorba – de megérte. Nem igaz?
Lezártuk ezt az évet. S mi a fontos? Ha erre a képre nézek, benne van minden. A szeretet. S ilyen egy igazi, kutyás adventi vasárnap.
Kellemes karácsonyi készülődést, meghitt adventi estét drága barátaink! 🐾❤️🤗