Már pénteken izgatottan készülődtünk a pünkösdi kiállításra, mely Magyarországon az egyik legnagyobb megmérettetése az ebeknek. Kiskutyáink fürödtek, szárítkoztak – Bodnár Katalin gondoskodó kezei közt – és illatosan indultunk Szilvásváradra. Este megérkeztünk a szállásra és alig tudtuk kivárni a másnapi bírálat kezdetét.
A képen Léna, Kata, Aramis és Hédi
A küzdelem a lipicai lóért, az első pillanatban elstartolt. Ki viheti el a lovat? Nos esélyes, aki megnyeri a saját osztályát, fajtagyőztes lesz, ezzel részt vesz a Best in Show programban, ahol a fajtacsoport versenyez, és ott első helyezést ér el. Az összes fajtacsoport első helyezettje közül kiválasztják a kiállítás legszebb kutyáját, ő nyeri a BIS-t. Majd a zárónap utolsó programja, mikor egyszerre fut a három nap – három győztese és a bíró kiválasztja a legszebbet. Ő a SuperBIS és viheti haza a lovat. A legeslegszebb.
Mi, a Szentbernáthegyi kutyákkal, az igen népes FCI II fajtacsoportban versenyzünk. Velünk együtt szaladnak a bemutatón az aprócska pincserek, a dobermanok, schnauzerek (Marcipán fiam, szirénát!) , masztiffok , Közép-ázsiai juhászkutyák, újfoundlandik is. Változatos méret, testalkat, mozgás – sosincs könnyű helyzetben a bíró. Ebben a fajtacsoportban már az is dicsőség, ha a bíró, amikor szűkíti a versenyző kutyák körét, kiválaszt.
Indultak a körök, futottak a kutyák, mi izgatottan vártuk mikor kerülünk sorra, közben jöttek a látogatók és ámultak, drukkoltak a ring szélén a kedvenceiknek.
Persze sem Aramis, sem Hédi nem izgult. Békésen szunyókáltak, Aramis imádja a fésüléses kényeztetést és Hédi is örül, ha épp ő van a figyelem középpontjában.
Mi bújtuk a katalógust, ebben sorolják fel kik versenyeznek, melyik kutyákkal a három kiállítási napon és innen olvassuk ki azt is, hogy melyik ringben, kik után következünk. Kicsit mi is drukkolunk másoknak, kicsit ők is drukkolnak és tapsolva örülnek a sikerünknek éppúgy, mint mi az övéiknek. Így megy ez. Sok időt töltünk együtt, barátkozunk, néha bosszankodunk és örülünk.
Az első nap Aramis megnyerte az osztályát, így megkapta a Kitűnő 1 minősítést és a CAC címet. A CACIB címért már újra futott az összes versenyző kannal – és nyert. Utána Hédi futott, és megkapta a fiatalok díját – HPJ – a Kitűnő 1 minősítés mellett. A fiatalok közt pedig elcsípte a Best Junior, Legszebb fiatal címet.
A fajtagyőztes címért fut a CACIB kan (épp Aramis), a CACIB szuka és a fiatal győztesek (kan és szuka). Ebben a körben nyert Hédi – BOB, Best of Breed – és mellette Aramis BOS – Best of Opposite Sex címet. A bíró Dr Kaszás Emese (Magyarország ) volt.
Aramis a ringben
Ezzel Hédike bekerült a fajtacsoport és a fiatal BIS-be is. Sajnos nem nyertünk BIS-t, de tudtuk, hogy még két lehetőségünk van erre, így cseppet sem keseredtünk el, hanem zsebünkben az összes elérhető címmel tértünk vissza a szálláshelyünkre – pihenni.
Aramis és Hédi a hűvös konyhában
Másnap csak egy dologra tudtunk koncentrálni. Ez a nap, ez a verseny az, amit a Crufts, mint kvalifikációs verseny – kijelölt. A kvalifikációt nem kevesebb, mint a fajtagyőztes címhez kötik, tehát minden fajtából egyetlen egy kutya nyer. Idén, 2018-ban, Aramis képviselte, mint Szentbernáthegyi Magyarországot. Még haza sem érkeztünk, már arról álmodoztunk, hogy 2019-ben is szeretnénk itt lenni. Azóta nem telt el egyetlen hét sem úgy, hogy ne jutott volna eszünkbe. Mennünk KELL. Kell és kész.
Aramis kezdte a versenyzést , de a spanyol bírót (Mr. Francisco Ruiz Rodriguez) nem győzte meg. Talán nem tudta úgy megmutatni a fogát, talán valami más. Mindenesetre a bírótól kaptunk egy kitűnő minősítést, de CAC címet nem, így Aramis se a CACIB, se a fajtagyőztes címért már nem indult.
Hédike, aki épp három hete lépett a fiatal osztályba, egyszerűen tökéletesen viselkedett a ringben, és ugyanúgy megkapta a kitűnő 1 minősítést és mellé a HPJ címet is, mint előző nap, majd Istvánnal futott a fajtagyőztes címért. Mikor a bíró először Istvánnal fogott kezet, sikítottam a ring szélén. Ez az! Megcsináltuk! Jövőre Hédivel biztosan ott leszünk a Crufts 2019 versenyen!
Hédike a győztes fiatal szuka
Abban a pillanatban semmi más nem számított. Semmi. Az örömünk minden mást feledtetett. Újra Best in Show, újabb futás, immár a Crufts-ra kvalifikált kutyák köre. A legszebb kör. Nem nyertünk. De mégis minden a miénk volt. Boldogság.
A harmadik reggel nehezen indult. Mind ember, mind kutya – ugyanolyan fáradt. Ahogy nyitottam a kocsi ajtaját – úgy ugrottak be a kutyák – mehetünk! Mármint haza. Viszont még egy nap hátra volt.
A forgatókönyv? Számunkra majdnem ugyanaz, mint az első nap. Mr Sean Delmar bírálta a kutyákat. Aramis az éjjel jól kialudta magát, büszkén, egyenesen állt, méltón, hogy újabb címeket szerezzen meg, éppúgy, mint az első nap. Kitűnő 1, CAC, CACIB.
És Hédi? A menü itt állandósult: kitűnő 1, HPJ és irány a fajtagyőztes címért. Hédi BOB, Aramis BOS – és egy újabb esély a lipicai lóra.
Lipicai ide vagy oda – nem mentünk be a BIS-be. Fáradtak voltak ők is, mi is. Hazaindultunk és az autóban hallottam a békés mormogó dorombolást hazáig.
Aramis
Hédi
Aramis
Hédi ( A képet Balogh Vivien készítette)
És egy kedvenc kép a legkisebbről, aki még nem versenyez, csak „szokja a levegőt”.
Léna
A fotós : Vistyik Zsolt
Írta: Hernádi Bernadett